Tavaly áprilisban kérte meg a kezemet. Életem egyik legszebb estéje volt. Nem siettünk. Eltelt a tavasz, nagyjából már a nyár is, amikor végre elhatároztuk magunkat és elkezdtünk helyszíneket keresni és összeírni a vendéglistát.

Legalább száz helyet néztünk meg az interneten, mire ráakadtunk egyre, amit már hajlandóak voltunk személyesen is megnézni. Valahogy ekkor még nem érzetük az erőt. Mikor begurultunk a hosszú, fás kis úton már mindketten éreztük, ez lesz az a hely. A biztonság kedvéért még elmentünk néhány potenciális helyszínre, de mindet egyértelműen elvetettük. Végül egy évvel az esküvő előtt egy évvel lefoglaltuk álmaink kúriáját. 

Most 333 nap van hátra az esküvőnkig. Ruhák még sehol, a vendéglista még képlékeny, a pappal még nem találkoztunk, megfelelő fotóst sem találtunk még meg, ám az teljesen biztos, hogy ha kiejted az "esküvő" szót a szádon, rögtön még két nulla kerül az árak után. Nos, pontosan ezért indult ez a blog. 

"Vészeljük át" közösen ezt az időszakot!